Nagyon rövid idő alatt minden idők legnézettebb rovásírás-témájú videójává lépett elő az interneten az a kisfilm, melyet a japán közszolgálati televízió (NHK) készített a székely-magyar rovásírásról. A produkció szolnoki közreműködője, Sípos László az MTI-nek elmondta: a kuratóriumi elnökként általa vezetett magyarországi Rovás Alapítvány és a Japán Állami Televízió közös szerkesztésében 2010. január 12-én került az Ohajo Nippon (Jó reggelt, Japán) című reggeli adásba a kisfilm. http://www.youtube.com/watch?v=_bBoi3zZpxg
A magyar rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse. Már honfoglaló őseink is használták, de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy általában fába (botra), vagy ritkán kőbe vésték, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Szintén emiatt használták az ún. csoportjeleket és a rövidítéseket. Az írás irányultsága (jobbról-balra) pedig abból fakad, hogy könnyebb volt a botot bal kézzel tartani, és jobb kézzel balra haladva írni. A kereszténység felvételével a pogány szertartásokat, és szokásokat törvényben tiltották meg, és ez a sors várt az addig használt rovásírásra is. Az írott emlékeket központilag összegyűjtötték, és megsemmisítették. Ezzel egy időben a központi hatalom kérte a pápai egyházat, hogy készítse el a magyar nyelvet leírni képes latin ábécét is, ez viszont évtizedekig elhúzódott, az elterjedése pedig mintegy kétszáz évig. Ezalatt az idő alatt a királyi udvarban latinul írtak, a vidéki közemberek viszont továbbra is a rovásírást alkalmazták. Alapvetően két változata ismert: az ún. székely-magyar rovásírás és a pálos-rovásírás.
Én tudom, hogy ha meglátunk egy magyar zászlót, vagy Turul madarat vagy netán egy rovásírással írt feliratot jó magyar választási metodika szerint összeszorul a gyomrunk. Pavlovi reflex alakult ki, mert ezek a nemzeti jelképek össze lettek mosva a radikalizmussal, meg a pártokkal. Tudom nem könnyű elvonatkoztatni, de azért ne kérem, hogy az ezer évnél is régebbi magyarságunk kulturális hagyatékait, legyen az néptánc, népviselet vagy a rovásírás ne szennyezzük be holmi semmitmondó politikai érvek miatt. Mert a pártok jönnek-mennek, de a magyar tudatot, az ősi tudást ne hagyjuk elfeledni, hisz bár részese vagyunk az európai közösségnek és moderneknek is kell lennünk, de pont Japán az aki megmutatja az utat. Példát lehet venni róluk, hisz egyszerre modernek és őrzik a hagyományokat is.
Hogy mit keres a cikkem a politikai rovatomban, talán csak azért mert jobb, ha a politikusok is, amikor döntést hoznak előbb a magyar hazára gondoljanak és az ezeréves értékekre. Jobb, ha mielőtt döntenek egy újabb privatizációról vagy a maguk hasznára kialkudott pozíciókról eszükbe vésik, hogy a jobb az nem jelent egyből Jobbikot, mert bal oldalról is lehet jobbik döntést hozni, hisz egy rossz döntésnél minden jobb! De egyben kérek mindenkit, hogy ami a nemzeté az ne legyen kisajátítva egyetlen pártnak se.
Ha valakit érdekel, hogy írják le a nevét rovásírással, az látogasson el ide és fordíttassa le a programmal: http://kowik.web.elte.hu/rovas/
SZERINTED MEG KELL ŐRIZNIE EGY NEMZETNEK A MÚLTJÁT?
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Hát, hogy most így rákérdezel, biztosan, csak legyen az, aki ezt az őrzést a múzeológusokon, történészeken, és mindazokon kívül, akik hivatalosan is ezzel foglalkoznak, ezeken kívül megteszi!!!!!!!
A mai fiatalságról nehezen tudom elképzelni, hogy nagyon ragaszkodnának a múlthoz. A jelenben élnek és a jövőre készülnek. Nem így neveljük őket. A múlt értékeit a lelkiismeretesek megőrzik, tesznek érte,azok még , akiket erre neveltek, de ha nem lesz akit mindez érdekel majd, hiábavaló az egész. A múzeumok, könyvtárak archivumát gazdagítják csak és nem lesz felhasználva, de mindenesetre megőrződik.
Megjegyzés küldése