NSZR - és a felejtés!

Kérlek ne szavazz rám, mert ha politikus lennék én is azonnal el akarnám felejteni, Bős-Nagymarost, a négyes Metró, az M0-ás körgyűrű körüli hercehurcát, a sok sok kidobott milliókat, a MELÉV-ot, BKV-t, Tocsikot, a választási ígéreteket. Azonban míg engem ha rosszul végzem a munkám egy vállalatnál, vagy milliárdokat dobok ki az ablakon (na jó csak tízereket) a nem kellőképpen átgondolt terveimmel, vagy egyszerűn azt mondom az állásinterjún, hogy mindenhez értek, akkor ellentétben velük én úgy repülnék a cégtől mint a huzat. Na és nyilván még utánam is köpnének! De ha politikus leszek, akkor a nép választottjaként és a mentelmi jogommal bármit elbaszhatok! Bármit elcseszhetek, ugyanis ezért nem lehet felelőségre vonni! Most nem azt mondom, hogy köztörvényesség határait lépném át, meg hogy nyíltan kiírok magamnak majd egy kis végkielégítést. Nem erre gondolok, csak úgy szőrmentén. Sok sok bizottsági ülésen és a interpellációkon keresztül, megszavaztatva!! A nép nevében. Aztán persze óvatosan csalunk egy kicsit a tenderen, meg lesz ide oda csúszópénz, de ez megszokott már.

Erről jut eszembe egy vicc:

Az oroszt az amerikait és a magyar politikust megkérdezik mennyiért lőnék ki magukat az űrbe egy kísérleti űrhajóval és mit tennének a pénzzel?

Vologya az orosz azt mondja, hogy 30.000 dollárért kilőhetik és az egész pénzt a családjának adná, hisz lehet hogy meg fog halni!

Az amerikai azt mondja hogy neki 60.000 dollár kell, mert 30.000 adna a családjának és 30.000 költene még hogy biztonságosabb legyen az űrhajó!

A magyar politikus gondolkodik. Én 90.000 dollárt kérnék. Ebből 30.000 adnék neked, mert te hoztad az üzletet. 30.000 megtartanék magamnak és a maradék 30.000-et odaadnánk Vologyának, hogy lőjék ki őt!

Szóval az a baj, hogy nem mérünk egyformán. Amiért téged vagy engem simán kirúgnak vagy leültetnek azt egy politikus vígan megteheti. Én minden választásnál igyekeztem olyan döntést hozni ami nekem a legjobb és megpróbáltam a választási ígéretek alapján dönteni. (Nagymamám mindig úgy döntött, hogy ki a szimpatikusabb a palkátokon :-))))))) De lehet hogy neki volt igaza.)
Persze mindig rácsesztem, mert vagy nem az győzött akire szavaztam, így aztán tök mindegy volt hogy mire is szavaztam vagy ha arra szavaztam, akkor máris az első héten azzal kezdte, JAAAAAAAAAAAAA bocsi, nem tudtuk hogy így el van ferdítve minden számadat, akkor mégse lesz ez vagy az!!!!! Soha nem lehet számon kérni senkin hogy mit ígért és abból mit valósított meg. Ez olyan mi t a házasság, az elején ígérünk fűt és fát!!

Ennek ellenére persze el kell menni szavazni, még akkor is ha nem rám. Mert vagy ez van vagy mehetünk tüntetni az utcára vagy várhatunk megint 4 évet. Sajnos az a baj a demokráciával, hogy ha 51 % dönthet a másik 49% sorsáról, akkor igaz hogy 51% boldog, de 49 nem az lesz! De ez mégis jobb mint az egyszemélyes diktatúra! Bár sok esetben annak is vannak előnyei. Nem lenne ennyi gond a választásokkal, meg a sok új és a fényében megkopott régi pártokkal. Csak egy lenne. Mert egy a jelszó a béke....
De ácsi, ha dalból kihagyjuk a kommunistákat és csak erre koncentrálunk, akkor legyen ez: egy a jelszó BÉKE!!! Szavazzunk és ne SAVAZZUNK egymásra!